Hol élünk?!
Tanút kellett (volna) képviselnem egy büntetőügyben. Miután tárgyalásommal ütközött az időpont felhívtam a nyomozóhatóságot, tegyük át máskorra.
Erre azt a szóbeli tájékoztatást kaptam – szemben az idézésben is szereplő szöveggel (Büntetőeljárásról szóló törvény, Be. 80.§) -, hogy nem tehetik át az időpontot, merthogy amúgy sem lehetek jelen, hiszen az ügyfelem nem a bűncselekmény sértettje (Be. 85.§ (4) bek.)
A Be. 80. § szerint: „ A tanú érdekében meghatalmazott ügyvéd járhat el, ha a tanú a jogairól való felvilágosítás céljából ezt szükségesnek tartja. A tanút erről az idézésében tájékoztatni kell.”
A Be. 85. § (4) bek. szerint : „A sértett tanúkénti kihallgatásánál jelen lehet az érdekében eljáró ügyvéd, aki a tanúnak felvilágosítást adhat a jogairól, de más tevékenységet nem végezhet, és a vallomást nem befolyásolhatja. A kihallgatást követően az arról készült jegyzőkönyvet megtekintheti, és észrevételeit írásban vagy szóban előterjesztheti.”
Kérdéses, hogy a fenti két szakaszt hogyan lehet úgy alkalmazni, hogy azok ne - teljes egészében - üssék egymást. A 80.§ mindenkire (minden tanúra) vonatkozik, a 85.§ (4) bekezdése pedig olyan kivételt teremt az általános szabály alól, amely értelmetlenné és alkalmazhatatlanná teszi a főszabályt.
/ Ha valakit pl. megvernek, ő lesz a cselekmény sértettje, vele ott lehet az ügyvédje a kihallgatásánál. De vajon mi a helyzet, ha pl. állami intézmény a sértett. Ebben az esetben ugyanis áttételesen valamennyien sértettek vagyunk, de legalábbis nehéz szelektálni az intézmény volt és jelenlegi vezetője illetve dolgozói között „sértett -tanú” alapon. /
Az ügyvéd jelen – kihallgatáskor – mostantól csak a sértett tanú mellett lehet, ami eleve értelmetlen, hiszen ebben az esetben a sértettnek és az ügyésznek - általában – egyező szándéka, hogy – akár a nyomozóhatóság (pre)koncepciója szerint - feltárják a bűnügyet. Így nincs köztük érdekellentét, tehát itt az ügyvéd szerepe lényegében felesleges, hiszen semmi olyat nem tud a sértett tudomására hozni (csak a kihallgatásról beszélek!!!), amit az ügyész ne tudna és főleg (ne adj’ Isten), ne akarna. /
Minden más tanú kihallgatása esetében fontosabb – sőt nélkülözhetetlen - volna az ügyvédje személyes jelenléte, például az elkövető barátja, mint tanú esetében. (Mit mondhat, kérhet, észrevételezhet; nehogy véletlenül egy „jegyzőkönyvben felejtett” /esetleg ki sem mondott/ szó miatt vegyenek nem várt fordulatot az események).
http://www.mobil.tokar.hu/components/com_jce/editor/tiny_mce/plugins/article/img/pagebreak.png);">
A 2012. január 1-től hatályos új szabály alapján viszont minden más (nem sértett) tanú kihallgatásánál kizárt az ügyvéd jelenléte (1), pedig épp ezen „más”tanúk esetében lenne rá igazán szükség, hiszen itt már lehet (nyilván van is) az állam (ügyész) és a tanú között érdekellentét.
Az új szabályt tehát úgy írták, hogy legyen is ügyvéd (a látszat miatt), meg ne is.
Ahol lehet, ott nem kell; ahol kell, ott nem lehet.
Ugyan mit takar az ügyvédi eljárás úgy általában, ha az ügyvéd személyes jelenléte nem megengedett? A tanú érdekében hogyan járhat el praktikusan másként? A felvilágosítás adása - ami a kihallgatás függvényében értelmezhető elsősorban - az egyedüli eszköz, ami az eseményeket párhuzamosan követi és néha kicsit esetleg elébe megy, a többi csak utána kullog. Az utólagos észrevételezés elég szerény lehetőség, ha egyszer már valami bekerült a jegyzőkönyvbe.
Az ügyvédi tevékenyég így válhat végül teljesen formálissá, pedig az ügyvédi jelenlétnek van azért praktikus (emberi) oldala is. (Most hagyjuk a dolognak azt a részét, hogyan lehet a tanúból gyanúsított…) :
• Számtalanszor nem az kerül jegyzőkönyvbe, amit a tanú diktál. Vajon meg meri tenni ilyenkor a magára hagyott tanú, hogy kérjen, kérdezzen, sőt akár megtagadja a jegyzőkönyv aláírását egészen addig, amíg nem javítják ki az elhangzottaknak megfelelően a vallomását?
• A jegyzőkönyvet azért írják alá, hogy utólag ne lehessen – olyan könnyen - megkérdőjelezni az abban foglaltakat. Ha (csak) ketten vannak bent a kihallgatáskor - eltérő erőpozícióban -, vajon kinek mekkora szava lesz – utólag – egy aggályos körülmény tisztázásánál?
• Az ügyvéd puszta jelenléte is garancia, hiszen általában nem megy el addig két ember egymás közt, mint mikor az eseményeknek harmadik személy is tanúja.
• Ha korrekt, törvényes(?!) az eljárás, ugyan miért ne követhetné az eljárás menetét bárki? Vajon mit titkolhat a nyomozóhatóság, amit nem láthat harmadik személy?
Nekem nagyon úgy fest, hogy a módosított Be. nem is titkoltan rejti magában a visszaélésszerű jogalkalmazás lehetőségét.
A lehetőségeket pedig - az emberek már csak ilyenenek - ki is szokták használni…
Itt is is találhat még Önt is érintő érdekes olvasnivalót: http://jogpont.blog.hu/
dr. Tokár Tamás
ügyvéd
Megjegyzés:
(1) Különösen visszás a fenti rendelkezés annak fényében, hogy a jogi képviselő eddig is csak ellenőrzés mellett érintkezhetett a tanúval a kihallgatás során. Kizárólag fogva tartott terhelt (gyanúsított, vádlott) esetében volt lehetősége négyszemközti (ellenőrzés nélküli) kommunikációra a feleknek. Utóbbi rendelkezések abból fakadbak -az ügyvédi titok mellett (hol van az már…), hogy a vádlott – a tanúval szemben – szinte minden eszközt felhasználhat (akár valótlan nyilatkozatot is tehet saját védelmében), így ilyen irányú tanáccsal is ellátható.
Aki szabadlábon védekezhet, örüljön annak. Sokszor az sem kis öröm. Ha meg bezárták, akkor annak, hogy kettesben (is) lehet a védőjével.
Míg tehát a terhelt (gyanúsított, vádlott) - jogait tekintve - nagyságrendileg megőrizte eddigi pozícióját (néhány közismert kivételtől eltekintve), a tanú büntetőeljárási helyzete teljesen kiszolgáltatottá vált.
